A roma tánckultúra
A roma tánckultúra rendkívül változatos, mivel a különböző roma közösségek eltérő történelmi és kulturális környezetben éltek. A tánc fontos szerepet tölt be a közösségi életben, az ünnepeken és a mulatságokon, valamint a hagyományok továbbadásában.
A cigány táncok egyik jellegzetessége az improvizáció és az egyéni előadásmód. Sok táncban különösen fontosak a gyors, ritmikus lábmozdulatok, a csípő és a felsőtest mozgása, valamint a táncosok saját ötletei. Egyes páros táncokban a férfi és a nő mozgása egymásra reagál; a férfi mozdulatai gyakran kihívóbbak, míg a nő mozgása ezekre válaszol.
A magyarországi roma tánchagyományra a környező népek kultúrája is hatással volt. A mezőségi cigánytáncok között például lassú és gyorsabb, páros formák is megtalálhatók. Az erdélyi cigány közösségek táncait a népzenekutatók azért is tartják jelentősnek, mert több régi tánczenei és improvizációs hagyományt megőriztek.
A tánc és a zene szorosan összekapcsolódik. A roma zenészek hagyományosan fontos szerepet játszottak a táncmulatságok zenei kíséretében, és az improvizáció a zenében és a táncban egyaránt meghatározó lehetett.
Napjainkban a roma tánc a hagyományőrzés egyik fontos eszköze. Táncházakban, kulturális rendezvényeken és fesztiválokon is tanítják és bemutatják, így a hagyományok a fiatalabb generációk számára is továbbadhatók.